A borvidék története
A Neszmélyi borvidéket, csakúgy, mint Magyarország szinte valamennyi borvidékét, évezredek óta szőlő- és borkedvelő népek lakják. A rómaiak szőlős-boros hagyományai tovább éltek a középkor évszázadaiban is – Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a friss, élénk neszmélyi borok a Német-Római Császárság távolibb szegleteibe is eljutottak.
A törökdúlás után újjáéledő szőlőtermesztés és borkésztés a XIX. század utolsó negyedében megérkező filoxéravész pusztításáig töretlenül fejlődött. Az elsősorban fehérborairól ismert borvidék vegyes ültetvényeiben fehér gohér, budai fehér, sárfehér, zöld szilváni, bálint, ezerjó és juhfark fajták adták a Schams Ferenc által Magyarország „legelőkelőbb fehér asztali borának” titulált neszmélyi alapanyagát.
Borvidékünk ma is a fehérborok hazája – a mintegy 800 hektárnyi ültetvényekben a fehér fajták aránya 90%. A fajtaösszetétel azonban nagyot változott a XX. században: ma elsősorban Irsai Olivér, királyleányka, olasz rizling, chardonnay, sauvignon blanc, valamint kékfrankos és pinot noir terem errefelé.
Talaja, éghajlata
A borvidék talaja főként löszön kialakult barna erdőtalaj illetve földes kopár, de előfordul mészkövön és dolomiton kialakult rendzina, valamint homokkövön és márgán képződött barna erdőtalaj is. Ültetvényeket magasabb területeken találunk, főként a tengerszint felett 150-300 méteren. Az időjárás az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb és szelesebb, de a hőingadozás kicsi. Az évi átlaghőmérséklet 10°C, a napsütéses órák száma 2200, a csapadék mennyisége pedig 600-650 mm.